A B1-vitamin (tiamin) egy esszenciális vitamin, ennek zsíroldékony formája a benfotiamin.

Milyen típusú gyógyszer?

A Tiavella mini filmtabletta egy vitaminkészítmény, ami benfotiamint (B1‑vitamin) tartalmaz.

Milyen betegségek esetén alkalmazható?

B1-vitaminhiány kezelésére szolgál (amikor a szervezet nem rendelkezik elegendő mennyiségű vitaminnal), ha ezt nem lehet megfelelő étrenddel kezelni.

Kiknek adható?

Felnőttek számára ajánlott.

Mi a különbség a tiamin és a benfotiamin között?

  • • A B1-vitamin (tiamin) zsíroldékony analógját, a benfotiamint, japán kutatócsoport (Fujiwara és munkatársai) fedezte fel 1954-ben.
  • • A B1-vitamin zsíroldékony formája a benfotiamin, jobban felszívódik, könnyebben átjut a sejtek lipid-kettősrétegbôl álló membránján, mint a tiamin.
  • • Felszívódása dózisfüggő, azaz ha nagyobb mennyiségben kerül az emésztőrendszerbe, nagyobb mennyiség szívódik fel belőle.

Tiavella mini 50 mg filmtabletta - B1-vitaminhiányos állapotok kezelésére.


Ha az étrend nem tartalmaz
elegendő B1-vitamint


A szervezetének különleges igénye van nagyobb mennyiségű B1-vitaminra:
• Cukorbetegség
• Nagyfokú alkoholfogyasztás
• Terhesség, szoptatás
• Gyorsan kiválasztódik a szervezetéből (pl. nagy dózisú diuretikumok alkalmazása)


Nem szívódik fel hatékonyan a táplálékból

Adagolás és alkalmazás

blog_img

• A szokásos napi adag 150–300 mg benfotiamin (naponta 3–6 filmtabletta).
• A hiány súlyosságától függôen alacsonyabb/magasabb adagokat lehet alkalmazni az orvos döntése alapján.
• A filmtablettákat egészben kell lenyelni, egy pohár vízzel.

Az alkalmazás időtartama

blog_img

• A terápia idôtartama a tiaminhiány okától és a terápia eredményességétôl függ. Körülbelül négy hét után újra kell értékelni a terápiás választ.

A Tiavella mini filmtablettát ne szedje egyidejűleg alkohollal

blog_img

• A B1-vitamint nem szabad szulfittartalmú italokkal (például borral) egyidejűleg bevenni, mert nagymértékben átalakul és ezért elveszíti a hatását.
• A gyógyszer szedése közben nem szabad alkoholt fogyasztania, mivel ez csökkenti a B1-vitamin felszívódását a bélben, és kedvezôtlenül befolyásolja a vitamin raktározható mennyiségét és az anyagcseréjét.

A szervezetünkben lévő B1-vitamin (tiamin) mennyisége mintegy 25-30 mg, ez kb. 3 hétre elegendő. A B1-vitamin (tiamin) vízoldékony, a szervezetünk nem képes tárolni, ezért folyamatos utánpótlásra van szükség.

A B1-vitamin (tiamin) fő feladata a szénhidrát anyagcserében résztvevő enzimek működésének segítése, ezen felül biológiai membránok szerkezeti összetevője a perifériás és a központi ideg­rendszerben. Élettani aktivitást hordozó formája a tiamin-pirofoszfát (tiamin-difoszfát), a szén­hidrát anyagcserében nélkülözhetetlen koenzim, amelynek kulcsszerepe van az agy glukóz­anyagcseréjében és energiaháztartásában.

Számos olyan állapot létezik, amely fokozza a szervezet B1-vitamin (tiamin) igényét: nagyfokú alkoholfogyasztás, cukorbetegség, dohányzás, hányás, erős fizikai igénybevétel, sportolás, lázas állapot, pajzsmirigybetegség, időskor, gasztrointesztinális betegségek. Bizonyos gyógyszerek, pl. antiepileptikumok csökkentik a vér tiaminszintjét, savkötők (antacid) – étkezés alatt vagy után szedve – elbontják az ételben lévő tiamint, mert az lúgos pH-n nem stabil és bizonyos rák elleni szerek gátolják a tiamin foszforilálódását (pl. 5-fluor-uracil).

Az idegrendszer és a szív különösen érzékeny a B1-vitaminhiányra, ugyanis ezekben a sejtekben nagyon gyors az anyagcsere. A korai tünetek fáradság, ingerlékenység, memóriaromlás, étvágytalanság, alvászavarok és súlyvesztés. Végül B1-vitamin (tiamin) hiány alakulhat ki, amelyre idegi-, agyi- és szívrendellenességek jellemzőek.

Az idegi rendellenességek zsibbadó érzéssel (mintha szegek és tűk szurkálnák) kezdődnek a lábujjakon, égő érzéssel a lábfejen (ami különösen éjszaka kínzó), izomgörcsökkel a lábikrákban, és fájdalommal a lábszárakon és a lábfejeken.

Beriberi

blog_img

A B1-vitamin felfedezése a beriberi nevű népbetegséghez kapcsolódik, Christiaan Eijkman 1929-ben Frederick Hopkinssal közösen Nobel-díjat kapott, mert felfedezte, hogy a beriberit az egyoldalú táplálkozás okozza. Felismerése fontos előzménye volt a vitaminok felfedezésének.

B1-vitamin felfedezése

blog_img

1912-ben a lengyel Kazimierz Funk rizskorpából olyan kivonatot készített, ami gyógyította a beriberit. A hatóanyagot bázisos jellegű amin-származékként azonosította, ezért a számára ’vita amine’ (= vitális, amin) elnevezést adta, ebből alakult ki később a vitamin szó.

Benfotiamin

blog_img

1954-ben a Fujiwara és Watanabe vezette japán kutatócsoport felfedezte a tiamin zsíroldékony analogonját, a benfotiamint, melyet egyes célszervek a tiaminhoz képest sokkal nagyobb mértékben képesek felvenni, ezáltal bizonyos terápiás célokra hatékonyabban alkalmazható. Később több tiamin-analógot is előállítottak.

A KOCKÁZATOKRÓL ÉS MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!